A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Oroszország) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.

A kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.

A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volgavidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet.