A Nagy Péter óta erősödő egységes Oroszország a 18. század második felében vált valóban európai tényezővé. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a hétéves háború idején 1762-ben elhunyt Erzsébet orosz cárnő és csapatai hazavonultak. Ez olyan mértékben megváltoztatta az erőviszonyokat, hogy 1763-ban a többi küzdő fél kénytelen volt békét kötni. Napóleon felett aratott győzelme után tovább nőtt Oroszország mozgástere, ereje, önbizalma.

A szabadságharc leverésében játszott szerepéért nem volt népszerű a magyarok között, de a földrajzi helyzet és a gazdasági, politikai tényezők kikerülhetetlenek voltak.