Rendszerváltás után

Az 1989-91 között lezajlott kelet-közép-európai rendszerváltások gyökeresen átalakították a II. világháború után kialakult nemzetközi kapcsolatokat. 1990 után Magyarország a felbomlott szovjet birodalomtól való elszakadás jegyében óvatos, távolságtartó Oroszország-politikába kezdett, ez ugyanakkor nem jelentett barátságtalan viszonyt. Antall József miniszterelnök 1991-es moszkvai látogatása során nem csak Mihail Gorbacsovval találkozott, de Borisz Jelcinnel is, valamint az ukrán elnökkel Leonyid Kravcsukkal is. A két ország közti viszonyt azonban sem Antall, sem Boros, sem Horn nem próbálta szorosabbra fűzni, figyelmüket elsősorban az ország nyugati integrációja kötötte le.

Megtorpanás 1998-ban 

Ez a viszonylag barátságos viszony, fejlődő gazdasági kapcsolatrendszer az évtized közepétől megtorpant. Ennek főbb okai az 1998-as pénzügyi válság, a NATOkeleti bővítése, a délszláv helyzet alakulása, valamint az első Orbán-kormány politikája. Az 1998-1999-es oroszországi válságot követően a magyar export szereplői (Rába, Ikarus, Medicor, Globus, Transelektro) megszűntek vagy exportjuk mértéke jelentősen zsugorodott. Mindemellett az 1998-ban hatalomra került Orbán-kormány folytatta a rendszerváltás oroszellenes retorikáját. Így például az akkori magyar kormányzat hatékonyan közbenjárt, hogy a Gazprom ne tudjon komoly befolyást szerezni két fontos hazai vegyipari vállalatban, a BorsodChemben és a TVK-ban. A koszovói háború idején pedig komoly diplomáciai botrány lett abból, hogy Magyarország vonakodott átengedni egy szerbeknek szánt orosz segélyszállítmányt. A szállítókonvojban ugyanis páncélozott járművek, valamint ENSZ-embargó alá tartozó üzemanyagszállítmány is volt. Egynapos huzavona után a katonai járművek nem, de az üzemanyag fele áthaladhatott az országon.

Újabb fellendülés 2001 után

Magyarország csak a 2001. szeptember 11-i események után volt kénytelen átértékelnie keleti politikáját. Emellett az orosz gazdasági válság elmúltával és az orosz piac javuló fizetőképességével egyenes arányban a magyar exportőrök aktivitása ismét megnőtt. Egyre jelentősebb szerephez jutottak a magyar építési fővállalkozások, a gyógyszeripar, az orvosi műszerek és berendezések exportja, valamint a szerény mennyiségű élelmiszeripari termékek mellett a szolgáltatásexport. A baloldal hatalomra lépésével látványosan javult a magyar-orosz viszony. Medgyessy Péter már 2002 decemberében Moszkvába látogatott, előtte utoljára Horn Gyula járt ott még 1995-ben. A politikai fejlemények hatására a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok volumene egy év alatt negyven százalékkal bővült. Gyurcsány Ferenc 2006-ban kétszer is találkozott Vlagyimir Putyinnal, és 2009-ben nem sokkal lemondása előtt is járt nála.

2010-től nyitás kelet felé

Orbán Viktor még újabb miniszterelnöki megbízatása előtt 2009 őszén találkozott Putyinnal. Az orosz miniszterelnök pártjának kongresszusát látogatta meg Szentpéterváron, ahol röviden üdvözölték egymást. Orbán gesztusával jelezte, hogy kész tárgyalni az oroszokkal. 2010-ben pedig Orbán Viktor meghirdette a keletre nyitás politikáját, arról beszélt, hogy ideológiai viták helyett pragmatikusan kell közeledni a keleti nagyhatalmak felé. A kormány elképzelései szerint az Oroszországba irányuló exportunkban a gépipari termékek, az elektrotechnikai ipar, valamint a gyógyszeripar élveznek prioritást. Az Európai Tanács elnökeként 2011 tavaszán pedig arról beszélt Párizsban, hogy közeleg a nagy történelmi kiegyezés az EU és Oroszország között. Ugyanakkor hozzátette, Közép-Európának garanciákat kell kapnia, hogy az energiafüggetlenség, a katonai biztonság, a közlekedési infrastruktúra és a gazdasági átláthatóság tekintetében. Hosszas előkészület után Orbán leült Putyinnal is tárgyalni, és bár látványos eredmény nem történt, a kényes ügyekről elkezdtek beszélni (MOL, Malév, gáz).

A magyar gázfüggőség kialakulása

Az orosz magyar kapcsolatok egyik legsúlyosabb problémája a gázfüggőség. A hazai gázprobléma gyökerei a Kádár-rendszerig nyúlnak vissza. Az ország gazdasága akkor lényegében két pillérre, a valutaalapú nyugati hitelekre és az olcsó, rubelalapú szovjet energiahordozó-importra épült. 1980-ban még csak a lakások 25 százalékában, a rendszerváltás évében már 40 százalékában volt vezetékes gáz. A KSH adatai szerint 2005-ben a ténylegesen lakott ingatlanok 75,4 százalékában volt bevezetve a gáz. Ellenben a hazai földgáztermelés volumene csökken: a hazai gázmezők felhozatala a nyolcvanas évek évi 7 milliárd m3-éről 2,5 milliárd m3-re apadt, az import napjainkra a teljes földgázforgalom 80,5 százalékát teszi ki. Annak idején Magyarország az egyik legrosszabb feltételekkel kötötte meg a Gazprommal a hosszú távú gázszerződését, és bár a nyugatról érkező spotgáz jelenleg hiába olcsóbb, mint az orosz import, az E.ON-nak mindenképpen ki kell fizetnie a szerződésben rögzített meghatározott mennyiséget.

A hosszú távú gázszerződések

A Gazprommal kötött hosszú távú szerződés 2015-ben jár le. A mostani kormány azt tervezi, hogy a következő megállapodást az oroszok esetleg már egy állami céggel kössék. Az oroszok a régióban minél hosszabb szerződéseket akarnak kötni, nemrég ajánlottak például a lengyeleknek 2045-ig szóló konstrukciót is, új kedvezményekkel, de azzal a feltétellel, hogy harmadik országnak a gázt nem adhatják tovább. Orbán Viktor a román és a magyar gázvezetékek összekötésekor arról beszélt, hogy az egyoldalú orosz függőség oldásáért regionális hálózatokat kell építeni. Az oroszok éppen az ilyen építkezéseknek akarnak elébe menni. Miközben a magyar kormány egyrészt erőltetné a régiós együttműködést, és ehhez EU-s segítséget is igyekszik szervezni, addig az oroszok különalkukkal igyekeznek az érintett országokat leválasztani egymásról. A regionális vezetékeken kívül lengyel, román és horvát LNG-terminálok építésétől, és a nagy vezetéképítési tervek jövőjétől is függ Magyarország alkupozíciója. A magyar kormány az AGRI-val, a Nabuccóval és a Déli Áramlattal együtt sem tudja drámaian csökkenteni az oroszoktól való függést, így az, hogy kedvező feltételekkel kössék meg a 2014-ben lejáró hosszú távú szerződéseket, az országnak első számú érdeke.

A Szurgut-pakett

Az orosz-magyar viszony egyik szintén neuralgikus eleme volt a Szurgutnyeftyegaz 21,2 százalékos MOL-részesedése, amit az orosz vállalat az OMV-től vásárolt meg korábban, miután az osztrák olajipari multi letett arról, hogy a MOL-t bekebelezze. A Szurgut ezt követően nem érvényesíthette tulajdonosi jogait, mert nem fedte fel tulajdonosait, ezért a MOL nem jegyezte be a társaságot a részvénykönyvbe. Végül ezt a kérdést a legutóbbi orosz-magyar tárgyalások során nagy nemzetközi visszhang kíséretében megoldották, mégpedig úgy, hogy a magyar állam az IMF–EU mentőcsomagjából megmaradt tartalékból megvásárolta a pakettet 1,88 milliárd euróért.

Fejlődő kulturális kapcsolatok

De nem csak a nagypolitika és az energiapolitika szintjén beszélhetünk növekvő aktivitásról, a gazdasági és kulturális kapcsolatok is soha nem látott mértékben fejlődnek. A fiatalabb korosztályokból egyre többen érdeklődnek az orosz nyelv, az orosz kultúra iránt, egyfajta orosz reneszánsznak lehetünk a tanúi – és ennek megteremtődött intézményes kerete is, hiszen a térségünkben először éppen Budapesten, az ELTE-n nyílt meg – a Russzkij Mir Alapítvány jóvoltából – a Ruszisztikai Módszertani Központ és Kabinet. Ez követően Pécsett is Orosz Kulturális Központ nyílt a Pécsi Tudományegyetemen. A Magyarországon élő oroszok számát több ezerre becsülhetjük, épp a minap kérvényezte egyik prominens érdekképviseleti szervezetük, hogy jegyezzék be az oroszt mint magyarországi kisebbséget. A hazai virágzó orosz kulturális életet jól példázza, hogy számtalan honlap jelenik meg, amely a magyar-orosz kapcsolatokra, az itt élő oroszokra és a hazai turisztikai lehetőségekre fókuszál orosz vagy magyar nyelven. Sőt, már kétnyelvű portál is működik.

Turizmus

Közel 12 millió orosz turista utazott külföldre 2010-ben, ha csak a töredékét sikerül Magyarországra csábítani, az már óriási nyereség a hazai gazdaságnak. Szerencsére egyre több orosz keresi fel hazánkat, ahol Budapest, a Balaton és a gyógyfürdők élveznek prioritást. 2010-ben a moszkvai konzulátus az előző évhez képest 20%-kal több vízumot adott ki. A szentpétervári Néva Utazási Iroda adatai szerint a magyarországi forgalmuk megháromszorozódott 2009-hez képest. A kereslet elsődleges célpontjai a magyar gyógyhelyek. Az Észak-Afrikában kialakult politikai helyzet miatt az üzleti turizmus területén is nőtt az érdeklődés Magyarország iránt. Ezzel párhuzamosan egyre több orosz vásárol magyarországi ingatlant, 2010-ben például a nem EU-országokból érkező ingatlanvásárlók között az oroszok képviselték a legnagyobb létszámot. Főként a fővárosi nagy értékű villaépületeket, újépítésű penthouse-okat és a fürdővárosi apartmanokat, családi házakat vásárolják. Hévíz szinte már orosz turisztikai központtá válik, de Gyula, Hajdúszoboszló és Bükfürdő is vonzza a kelet-európai ország turistáit. Az egészségturizmus a hazai gazdaságstratégia egyik prioritása a gyógyfürdő-kultúra fejlesztésével egyetemben, ezért várhatóan tovább növekszik az orosz turisták aktivitása hazánkban.