Az orosz sutaszárnyúmókus a nyírből, lucből és erdeifenyőből álló, kevert állományú erdők lakója. Az állat rendkívül ügyesen kúszik. A repülőhártya segítségével nagyobb szakaszokat is (körülbelül 35 méterig) képes szabadon siklani a levegőben. Farkát elsősorban kormánylapátként használja, kéz- és lábmozdulataival még a siklás irányát is tudja befolyásolni, de saját erőből képtelen repülni. Leszálláskor farkát és karját megemeli, testének hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba dönti, hogy így tompítsa az ütközést. A szibériai repülőmókus kis termetű állat, legfőbb ellensége a nyuszt (Martes martes). Nagy szeme jelzi, hogy szürkületkor indul útra. Fő étke a nyírfakéreg, amelyet csavarvonalban hánt le. Eme tevékenységét „gyűrűzés”-nek nevezik. De egyéb fák levelei, friss hajtások, rügyek, különböző tűlevelűek magvai, égerbarka, valamint bogyók és gyümölcsök is szerepelnek étlapján. Táplálékát fészkébe hordja és ott fogyasztja el. Néha madárfészkeket és faodvakat is használ, amelyekbe tartalékot is gyűjt, mivel téli álmot nem alszik, csupán kevesebbet mozog ebben az időszakban.