A világörökségi övezet észak-déli irányban közel 400 km hosszan, kelet-nyugati irányban 50-70 km-en át húzódik. Északkeleti határán magasodik az Urál-hegység legmagasabb pontja, a Narodnaja-csúcs (1895 m). Domborzati viszonyai alapján az övezet két részre osztható: a nyugati, alacsonyabban fekvő részre az Urál előhegyeivel; és a keleti sávra, amely lényegében maga a hegyvidék.

A nyugati területek mocsaras folyóvölgyeit, szelíd dombjait, alacsonyabb hegyoldalait sűrű őserdő borítja. Ezek Európa legnagyobb, gazdasági tevékenységtől mentes, szinte teljesen érintetlen északi erdőségei. Egyaránt fontos szerepet játszanak az éghajlat alakításában és a talajerózió megakadályozásában. Itt van Európa egyik legnagyobb északi folyója, a Pecsora forrásvidéke is.

A keleti területek magas hegyein kevesebb az erdő. Ez jóval nehezebben megközelíthető, erősen tagolt vidék, hideg rétekkel és hegyi tundrával, kopár sziklacsúcsokkal és gleccserekkel, tiszta és hidegvizű tavakkal, gyors sodrású folyókkal (Kozsim, Scsugor), különös formájú geológiai képződményekkel. Utóbbiak közül legismertebbek a Many-Pupuner hegyen álló kőkolosszusok.