Felszín, domborzat
A világörökségi helyszín nem terjed ki a Kaukázus legmagasabb, legzordabb csúcsaira. Azoktól nyugatra, a tengerhez viszonylag közel fekvő, kb. 300 000 hektárnagyságú terület. Legnagyobb kiterjedése kelet-nyugati irányban 97 km, észak-déli irányban 50 km. Magában foglal főként üledékes, metamorf kőzetekből felépített hegyvonulatokat, magashegységi régiókat, meredek csúcsokat és szélesen elnyúló völgyeket.
A hegylánc fő vonulatának déli oldala meredeken szakad le a Fekete-tenger irányában. Az északi oldal kevésbé meredek, lankásabb és fokozatosan megy át a Kaukázus előhegyeibe, melyek közül legnagyobb a Szkalisztij- (Sziklás-) hegység. A világörökségi terület tengerszint feletti magassága 250 m és 3360 m között váltakozik. Legmagasabb pontjai az Akaragvarta-hegy (3360 m), a Cahvoa (3346 m), a Pszeasho (3256 m) és a Csugus (3238 m).
A hegység változatos domborzati formáit az egykori gleccserek munkája alakította, ennek nyomai a sokfelé látható morénák, kisebb kártavak (tengerszemek), teknővölgyek. Az északi részek és a Lagonaki-fennsík mészkőből felépült masszívumainak karsztvidékén barlangok, üregek, kutak, karsztvíz táplálta források, felszín alatti tavak és folyók sokasága alakult ki. A világörökségi részen, a Fist-hegy alatt húzódik Oroszország legnagyobb, 1600 m mély és 15 km hosszú barlangrendszere.
|