A v�dett ter�leten t�bb mint 1580 ed�nyes n�v�nyfaj ismeretes; 1/3 r�sz�k endemikus– (bennsz�l�tt–), 10%-uk pedig kor�bbi f�ldt�rt�neti korokb�l val�, z�mmel harmadid�szaki reliktumfaj. A 165 f�le fa- �s cserje k�z�l kauk�zusi endemikus faj p�ld�ul a gr�ziai t�lgy, a kecsker�g� egy simak�rg� v�ltozata vagy a tiszafa. Az itteni enyhe kl�ma is hozz�j�rult t�bb harmadid�szaki erdei n�v�nyfaj fennmarad�s�hoz, amilyen p�ld�ul az �r�kz�ld kolhidai puszp�ng (Buxus colchica) �s a bab�rmeggy (Prunus laurocerasus).

K�l�n�sen v�ltozatos �s gazdag a legmagasabb, alpesi r�gi�k n�v�nyvil�ga, ahol t�bb mint 900 n�v�nyfajt jegyeztek fel. Ez j�val meghaladja a legt�bb eur�zsiai magashegys�gi r�gi�i fajgazdags�g�t. 55 szerepel k�z�l�k az oroszorsz�gi V�r�s K�nyvben.

Az �sszter�let mintegy 60%-�t erd� bor�tja, melynek faj�sszet�tele rendk�v�l gazdag �s �vezetenk�nt v�ltozik. Az alacsonyabban fekv� hegyoldalakon kauk�zusi gyerty�nnal �s a szel�dgesztenyef�val kevert t�lgyesek az uralkod�k; m�shol ab�kk (keleti b�kk) alkot erd�s�geket �nmag�ban vagy jegenyefeny�vel keverten. A magasabb t�rsz�nek fenyveseinek f� erd�alkot� faja a kauk�zusi lucfeny� (Picea orientalis); az erd� fels� hat�r�n, 2000–2300 m k�r�l erdeifeny� fordul el�. A szupalpin �vezet f�ves t�rs�gein gyakoriak az alacsonyra n�v� ny�r- �s f�zfaf�l�k, f�ljebb m�r csak csenev�sz bokrok �s alacsony-f�ves r�tek l�that�k.